Gyönyörű nők, akik idő előtt meghaltak

2009.09.26. | Berényi Mariann

Nők, akiknek mindent megadott az élet: bővelkedtek szépségben, tehetségben, sikerben. És a boldogság?

Nyomtatható változat |

Küldd el az ismerősödnek, ha tetszett! | Betűméret

megosztom:

hirdetés

A közönség imádta őket nemcsak szépségükért, hanem tehetségükért is. Ráncaikat, öregedésüket mégsem láthatjuk, mert vagy önkezükkel vetettek véget életüknek, vagy a sors különös fintorából kellett eltávozniuk közülünk.

Dalida, a királynői szépség

– Dalida a sugárzó szépség, a kultúrák összeolvadásának jelképe – írta róla egykor a francia kultuszminiszter, aki szerint életműve egyetlen forró hangulatú himnusz az élethez.
A csodálatos szépségű énekesnő valóban a kultúrák metszéspontjában született: 1933-ban Kairó egyik keresztény külvárosában jött a világra Yolande Gigliotti néven. Édesapja olasz származású volt, a kairói operaház zenekarában hegedült.
Yolande titkárnőként dolgozott, de egy váratlan siker megváltoztatta az életét: 21 évesen Egyiptom szépségkirálynőjének választották. Dalida lemondott a kínálkozó egyiptomi lehetőségekről, úgy döntött, inkább Európában próbál szerencsét. 1954-ben Párizsba utazott, ahol kabarékban lépett fel. Innen emelte ki Lucien Morisse, az Europe 1 rádió zenei szerkesztője, aki később feleségül vette felfedezettjét.
Dalida karrierje ezután gyorsan felívelt. 1955-ben játszott a Tutenkámen álarca című filmben, egy év múlva pedig a párizsi Olympia színpadán a Jövő sztárjai című műsorban mutatkozhatott be, majd Bambino című számával a slágerlisták élére került.

Hamarosan a francia sanzon egyik jelképes figurájává vált. Alain Delonnal közösen előadott Paroles című számát azóta is örömmel hallgatjuk, és még mindig elérzékenyülünk a Fekete Orfeusz című film gyönyörű dalától. A közönség világszerte sikerrel hallgatta bársonyos hangját, csodálta elegáns előadásmódját. (Itt te is megnézheted!) Turnéival számtalan országba eljutott, miközben több mint nyolcszáz dalt énekelt lemezre, melyekből mintegy 85 millió példány kelt el. 1964-ben az első nő volt, aki 10 millió lemezt adott el: ő vehette át az első platinalemezt. Pályája során egyébként 55 aranylemezt gyűjtött be.

Szakmai sikerei mégsem párosultak boldog magánélettel. Dalida lábai előtt férfiak milliói hevertek, házasságai mégis rendre kudarcba fulladtak, s ami talán még jobban bántotta: egyikből sem született gyermeke.
Lucien Morisse házasságkötésük után négy hónappal öngyilkos lett, sőt később Dalida egyik élettárása szintén önkezével vetett véget életének. A királynői szépséggel és hanggal megáldott Dalida szinte észrevétlenül sodródott az öngyilkosság felé. Először a hatvanas években kísérelt meg öngyilkosságot, de ekkor megmenekült.
1987-ben a magánnyal és az öregedéssel egyaránt küszködő énekesnő újra próbálkozott. Egy hosszú hétvégén nagyobb adag altatót vett be, amely végzetesnek bizonyult. Szeretője csak két nap múlva fedezte fel holttestét. Az 54 éves világsztár mellett a következő üzenetet találták: „Az élet elviselhetetlen számomra, bocsássatok meg nekem.”

A közönség megbocsátott: az énekesnőről Párizsban teret neveztek el.

(1/2)

Domján Edit, a magyar veszteség

Egy évvel volt idősebb Domján Edit, mégis egészen más karrierre, életre számíthatott, mint Dalida. A magyar színésznő egyszerű, szegény családból származott, és még feltűnő szépséggel sem dicsekedhetett. Tehetsége az iskolai szavalóversenyen tűnt ki, nyolcadik osztály (!) után pedig egyenes út vezetett a Színművészeti Főiskolára. A főiskolán mindenkit levett a lábáról kedvességével, a fiúk szívesen udvaroltak volna neki. Ő Kaló Flóriánt választotta, akivel egybe is keltek, majd együtt kezdték meg pályájukat Szegeden. Az első igazi sikert Mérimée A művésznő hintaja című darabjának Camila szerepe hozta meg számára, számos pozitív kritika után.
1957-ben Domjánt a Madách Színházhoz hívták, de a kiugrási lehetőségről lemondott: férje verseket szavalt a forradalom idején, ezért lehetősége sem volt, hogy a fővárosban kapjon szerepet.

A fordulópontot végül a Két emelet boldogság című film hozta el számukra. A fővárosi Petőfi Színház kölcsönkérte Domján Editet Brecht–Weil Koldusoperájának Polly szerepére. Domján Edit sugárzó tehetsége egyre nyilvánvalóbbá vált, a kritikák pozitívak, így a budapesti színház hamarosan szerződtette a színésznőt. Ezúttal Kaló Flórián is jöhetett, így nem volt akadálya a budapesti karriernek. Színpadi és filmsikerek követték egymást, szinkronizált, szerepelt a rádióban, a sajtóban. Hamarosan a Nemzeti Színház, majd a Madách színésznőjeként mutatkozott be. A hatvanas években Domján Edit volt a korszak legtöbbet színpadon szereplő színésznője.

Elképesztő iramban dolgozott, hiszen a színház mellett rádiójátékokban, filmekben is szerepelt. Azonban egyre több egymással párhuzamosan futó előadásban lépett fel, így az évek során szinte teljesen kilúgozta magát. Végül Tabi László vígjátékának, a Családi drámának a próbái során pattant el benne valamilyen láthatatlan húr, és pályája végérvényesen megszakadt.

A magánélete hasonlóan alakult. A sok munka és az eltérő siker miatt házassága Kaló Flóriánnal felbomlott. Néhány futó kapcsolat után Szécsi Pált választotta, de ez a kapcsolat is halálra volt ítélve, hiszen a férfi jóval fiatalabb, és Edit nem bírta az énekes alkoholmámoros életmódját.
Ekkoriban vallotta be barátnőjének, Nagy Annának egy előadás után, hogy korábban már próbálkozott öngyilkossággal, de valami mindig közbejött. Belső kiégésről panaszkodott: „...néha úgy érzem, olyan vagyok, mint egy madár. Amelyik repül, s nem tudja, mikor száll neki egy magasfeszültségű villanyoszlopnak.”

Domján Edit többször beszélt barátainak, kollégáinak arról, hogy csak 40 éves koráig akar élni, mert nem szeretné öreg színésznőként végezni. Drámai elhatározásához valóban tartotta magát: 1972. december 25-én, negyvenedik születésnapján önkezével vetett véget életének.

„Szuverén, önálló maradt, soha nem engedett a maga legbenső magányához és titkához hozzányúlni. Mindig igyekezett bátran és szabadon élni. És amikor ez nem ment már tovább, volt elegendő bátorsága ahhoz, hogy egy önmaga által előre meghatározott időpontban egy olyanfajta magváltoztathatatlan és végső szabadságot válasszon, amibe senki nem szólhat bele” – írta róla férje, Kaló Flórián.

(1/3)

Grace Kelly, akinek majdnem sikerült

Grace Kelly 1929-ben Philadelphiában született, egy milliomos ír-amerikai, illetve egy német származású pár gyermekeként. Meglepő, de a kislányt a családban „rút kiskacsának”, vagy egyszerűen csak „kis vakaréknak” nevezték. Családja rosszallása ellenére azonban Grace mindenképpen színésznő szeretett volna lenni, és Hollywoodba költözött.
A rút kiskacsa ekkor azonban már hattyúként tündökölt. Pályája modellkedéssel indult, majd hamarosan jöttek az első filmszerepek. Először a Fourteen Hours (Tizennégy óra, 1951), majd a Délidő (1952) és a Mogambo (1953). Ez utóbbiért a legjobb női mellékszereplő díjára jelölték, de azt végül Donna Reed kapta meg.

Ezután az Alfred Hitchcockkal való közös munka következett, majd 1955-ben megkapta a legjobb női főszereplő Oscar-díját aVidéki lányban nyújtott alakításáért. Utolsó filmje a Felső tízezer (1956) volt.

Grace Kelly volt az a lány, aki a tündérmesét valóra váltotta: III. Rainier, a monacói herceg megismerkedésük után nem sokkal feleségül kérte a filmcsillagot. Katolikus neveltetése és azon képessége, hogy gyerekeket szüljön, Grace Kellyt ideális jelöltté tette a hercegnéi címre. 1956 áprilisában, az „évszázad mesebeli esküvőjén” a fél világ részt vett. Ez volt az első olyan esküvői szertartás, amelyet a tévé Európában és Amerikában is közvetített.
Az esküvő azonban Grace karrierjének véget vetett. Az uralkodó és Monaco népe ellenezte a filmezést. Bár az esküvő utáni évek viszonylagos boldogságban teltek, Grace sosem tudta feldolgozni, hogy a színészetet abba kellett hagynia. Fogadalma ellenére egyetlen alkalommal, 1962-ben megjelent Hollywoodban, hogy eljátssza Hitchcock Marnie című filmjének főszerepét, azután többet már nem tért vissza eredeti hivatásához.
Uralkodónőként azonban sikeresen szerepelt: elegáns volt és elbűvölő, akiről még a pletykalapok is csak azt írhatták, hogy jó felesége Rainier hercegnek, és példamutató anyja három gyermekének, Caroline és Stephanie hercegnőknek és a trónörökösnek, a későbbi II. Albert monacói hercegnek.

A tündérmese 1982. szeptember 13-án mégis tragikus véget ért. Grace hercegnő kisebbik leányával, az akkor tizenhét éves Stephanie-val a Monacóból La Turbie felé vezető országúton gépkocsijával a korlátot áttörve a mélybe zuhant. Stephanie csak kisebb sérüléseket szenvedett, anyja azonban másnap belehalt sérüléseibe. A Grimaldi család nem járult hozzá, hogy a baleset körülményeit kivizsgálják, így máig sem tudni, anya vagy lánya vezette-e a luxusautót.
Az egykori filmsztár 52 éves volt.